2020. február 21-én, Artúr napján került a Szegedi Vadasparkba egy Forráskút mellett talált, körülbelül öthetes mentett vidrakölyök. Képes tudósításunk a most 12 hetes Artúrt mutatja be, aki szinte most merészkedett először a vízbe, de kétség sem férhet hozzá, nagyon élvezte.
A vizes élőhelyek feldarabolódásával, a közelben futó közutakon évről évre történik vidra gázolás, ami árván maradt vidrakölyköket eredményezhet. Artúrt egy társas vadászat után találták elkeseredetten segítségért füttyögve.
Az európai vidrát (Lutra lutra) korábban több magyar állatkert is bemutatta, de fajvédelmi érdekek miatt ma már csak a Petesmalmi Vidraparkban és jelenleg a Szegedi Vadasparkban találkozhatnak velük a látogatók, mindkét helyen mentett példányokkal. Állatkertekben jellemzően közeli rokonát, az ázsiai törpevidrát (Amblonyx cinereus) tartják.
Artúrt kezdetben cumisüvegből tejjel etették, majd a fogváltás nyomán már a ragadozóknak járó nyers húst, élő apró halat (inváziós ezüstkárász, razbóra) kap, de egy jó csirkecombot is szívesen elfogad. Artúr éjszakai ragadozó lévén nappal nagyokat alszik egy száraz, rongyokkal kibélelt kuckóban, illetve a gondozója segítségével vidáman és főleg játékosan fedezi fel a környezetét, szaglássza a növényzetet, kotorászik az iszapban, a puha földben és tanulja, hogy mi ehető és mi nem.
Sajnos korábban a vidrát különlegesen puha és vízálló prémje miatt intenzíven vadászták, élettere pedig a vizes élőhelyek visszaszorulásával, kiszáradásával, szennyezésével az elmúlt évszázadok során fokozatosan csökkent, így a faj védelme egyre nagyobb hangsúlyt kapott. A vidra kiváló indikátor, ugyanis jelenlétével vagy eltűnésével jelzi az értékes, ugyanakkor sérülékeny vizes élőhelyének állapotát, hiszen bármiféle kedvezőtlen hatás a tápláléklánc csúcsán, a ragadozók táplálkozási szintjén jelentkezik leghamarabb. A fentiek miatt a vidrára méltán tekinthetünk úgy, mint vizeink őrszemére.
A vidra fokozottan védett állat, és a mentett állatokkal a fő cél, hogy őket (amennyiben az egészségi állapotuk lehetővé teszi és önfenntartásra képesek) önálló életre neveljék és visszaengedjék a természetes élőhelyére. Artúr ezért nem a kisállat simogatóban él, gondozója nem tart vele etetési bemutatókat, hanem készül a későbbi önfenntartó életére. A vidrakölyök későn, akár 1 éves korában hagyja el a családot, a vadonban az anyja tanítja meg vadászni, de még az úszás fortélyaira is, ezért a közeljövőben Artúr még várhatóan a Vadaspark lakója lesz.
A Vadonleső Program 2020-ban azért választotta a vidrát az „Év Emlősé”-nek, hogy ezt a fokozottan védett fajt népszerűsítse, és ezen keresztül a vizes élőhelyek védelmét is hangsúlyozza.
A több mint tíz éves, önkéntesek természet-megfigyelő tevékenységét összefogó Vadonleső Program, amelyet jelenleg az Agrárminisztérium, a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft és a Magyar Természettudományi Múzeum közösen működtet, 2014-ben indította útjára „Az Év Emlőse” kezdeményezést. A kiszemelt védett vagy fokozottan védett emlősfajra - idén a vidrára - vonatkozóan egész éves programsorozatot valósítunk meg, tudományos és népszerűsítő rendezvények szervezésével, gyerekeknek és fiataloknak szóló pályázatok meghirdetésével és a fajra speciálisan kidolgozott programokkal.
Forrás: Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.
Fotó: Takács András Attila