Tények és tévhitek – avagy mit tudunk, és mit tudunk rosszul a természetről XIX. – Olykor tapasztalhatjuk, hogy szobanövényeink öntözésekor apró, fehér rovarok tucatjait zavarjuk fel a virágföldből, amelyek eszeveszett pattogásba kezdenek a cserepében. Mit lehet róluk tudni?
Ezek a kis lények az ugróvillások, amelyek az élő növényre nézve teljesen ártalmatlanok, csupán az elhalt, korhadó növényi részeket fogyasztják el. Jellemzően az olyan virágföldben jelennek meg, amit rendszeresen túlöntöznek. A locsolás mérséklésével, idővel a cserép lakói is eltűnnek.
Az ugróvillásokat nem sorolják a rovarok közé, a hatlábúak altörzsébe tartozó külön csoportot alkotnak. Az egész Földön elterjedtek, elsősorban talaj- és avarlakók, de fák kérge alatt, vizek, hó és gleccserek felszínén is megélnek. Magyarországon 200 fajuk fordul elő. Megjelenésüket tekintve 0,2-9 mm-es, hatlábú, állatok, szárnyuk nincs. Különleges mozgásszervük, az ugróvilla nyugalmi helyzetben a potroh alá van behajlítva, mozgáskor a mozgató izmok összehúzódására erőteljesen kicsap, amitől az állatka felpattan. Az összes többi rovarral ellentétben az ugróvillások egész életük során folyamatosan vedlenek. Általánosságban elmondható róluk, hogy igen hasznos kis élőlények: minden korhadó anyagot elfogyasztanak a talajfelszínen, ürüléküket a mikroorganizmusok könnyen átalakítják, ezzel jelentős szerepet játszanak a humuszképződésben. Számszerűsítve, egy 1 négyzetméternyi felületen évente 180 g humuszanyagot termelhetnek.
Forrás: Józsa Sára, Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.