Tények és tévhitek – avagy mit tudunk, és mit tudunk rosszul a természetről XXIX. – Gyerekkorunkban a Macskafogó című rajzfilm megnézése után, talán többünket álmainkban is kísértett az a jelenet, amikor Lusta Dick felügyelőt az őserdőben fel akarja falni egy „húsevő virág”. A XVIII. század második fele óta tudjuk, hogy ilyen növények nincsenek, vagyis nem ilyen formában.
Akkor még igen kevesen adtak hitelt ennek a pár természetbúvár általi megfigyelésnek, mert hát milyen fordított világ is lenne az, ahol a növények eszik meg az állatokat.
A helyes elnevezés ezeknél a növényeknél a rovaremésztő növények, amik esetében nem fogak mozognak a virágszirmaik aljában, hanem általában valamilyen speciális szervvel vagy anyaggal rendelkeznek, amivel képesek az apró rovarokat csapdába csalni, elfogni, fogva tartani és megemészteni. Ahogy egy korábbi cikkben olvasható volt, hazánkban is több ilyen rovaremésztő növény él. A rence (Utricularia spp.) fajok – ahogy olvashattátok korábban – levelein különös, tömlőszerű képződmények találhatók, amiben alacsony nyomás uralkodik, és amikor a tömlő nyílását elzáró csappantyú kinyílik, pár milliszekundum alatt a vízzel együtt az áldozat is a tömlő belsejébe sodródik, ahol később a növény megemészti. A hízókák (Pinguicula spp.) levelein mirigyek kevés emésztőenzimet tartalmazó, ragacsos anyagot választanak ki, amelynek csillogása vonzza a rovarokat, és amikor azok a levélre leszállnak, beleragadnak a váladékba, és megkezdődik a zsákmány lebontása. A harmatfű fajoknál (Drosera spp.) a leveleken található fonalszerű mirigyszőrök (tentákulum) ragadós nedvet („harmatot”, innen ered a név) választanak ki, a tentákulumok hozzátapadnak, ráhajolnak az óvatlan rovarra, majd az egész levéllemez a rovarra borul és azt megemészti.
Na, de mi a baj ezekkel a növényekkel?! Miért is esznek „húst”, miért nem jó nekik, mint minden más „rendes” növény számára a tápanyagok előállításához a fotoszintetizálás?! Ezek a növények olyan speciális élőhelyeken élnek, ahol csak kevés növény találja meg az életfeltételeit (például lápokban – hízóka, harmatfű). Olyan élőhelyek ezek, ahol csak kis mennyiségben áll rendelkezésre a felvehető nitrogén, amire minden növénynek szüksége van, ezért a nitrogén pótlására rovarokat „fogyasztanak”.
A harmatfű szerepet kapott a rovaremésztő növények megismerésében, Darwint is olyannyira fellelkesítették a harmatfűvel végzett kísérletei, hogy arra a megjegyzésre ragadtatta el magát, hogy ez a növény „éles elméjű állat”.
Hazánkból sajnos kipusztítottuk az angol harmatfüvet (Drosera anglica) és a havasi hízókát (Pingulicula alpina), már csak a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) és a lápi hízóka (Pingulicula vulgaris) fordul elő. Mind a két faj egyedeit nyomon követi a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében az Aggteleki, Bükki, Őrségi és a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság közel 20 éve. Sajnos mindkét faj esetében elmondható, hogy ahogy ez a különleges és rendkívül sérülékeny élőhely, a lápok területe folyamatosan zsugorodik a közvetett vagy közvetlen emberi tevékenységek következtében, úgy maguk a fajok egyedszáma is csökken. Őrizzük meg őket, nehogy a testvéreik sorsára jussanak!
Forrás: Bata Kinga, Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.
Fotó: Bata Kinga