Az európai lakosság közel 55 százaléka él városias környezetben. Ebből adódóan érthető, hogy a városi közlekedési zaj mértéke és megítélése mind nagyobb és nagyobb hangsúlyt kap. A lakossági felmérések során a megkérdezettek a közúti közlekedést és annak zajhatását nevezik meg a legzavaróbb elemnek.
A közúti közlekedésből adódó környezetszennyező zajhatás kiemelt jelentőségű. A lakosság érintettsége és a közeledési zajnak való kitettsége jelentős.
A közúti közlekedés zajkibocsátását a következő főbb tényezők határozzák meg:
- a járművek egyedi zajkibocsátása;
- a forgalom nagysága (pl. jármű/óra);
- a járműösszetétel (személygépkocsi, nehézteher, motorkerékpár stb.);
- a forgalom sebessége;
- a forgalom folytonossága (pl. kereszteződések);
- az útburkolat és a gumiabroncs akusztikai jellemzői (típus és állapot);
- a pálya (út) meredeksége (sík, lejtős, vagy emelkedő).
A vasúti közlekedés zajkibocsátása függ:
- a vontatás módjától (villamos, diesel);
- a szerelvények hosszától;
- a járművek állapotától;
- a közlekedés sebességétől;
- a pálya kiképzésétől (a sín rendszerétől, tömegétől, az ágyazás módjától, hézagnélküli felépítmény, hevederes felépítmény stb.).
Minden olyan intézkedés, amely ezen összetevők zajkibocsátást csökkentő megváltoztatását (pl. forgalomkorlátozás, sebességkorlátozás, nehézteherforgalom korlátozása) jelenti, lehetőség a zaj csökkentésére.
Természetesen a konfliktusos zajhelyzetek kialakulását legegyszerűbben akkor kerülhetjük el, ha a zajforrás és a terhelési pont egymástól a lehető legtávolabb helyezkedik el. Ezért kulcsfontosságú a tervezés, a településtervezés folyamata. Amennyiben olyanok a körülmények, hogy erre nincs mód és lehetőség, akkor a terjedési úton is beavatkozhatunk. Például árnyékolással.
Zajárnyékolásról akkor beszélünk, amikor a zajforrást egy megfelelően kialakított, jelentős hanggátlású felülettel „leárnyékoljuk” a védendő objektum irányába. Akkor alkalmazható jó hatékonysággal, ha a zaj egy meghatározott irányból terjed a terhelt terület (védendő objektum) felé.
A zajárnyékolás mértéke függ az akadály, például a zajárnyékoló fal
- magasságától,
- hosszától,
- szerkezeti kialakításától (hanggátlásától, elnyelő tulajdonságától),
- formai kialakításától (pl. „ráhajló”),
- járulékos elemmel való ellátottságától (pl. felső élen elnyelő tulajdonságú „tube” ráépítése),
- a zajárnyékoláshoz és a védendő létesítményhez viszonyított helyzetétől,
- az árnyékolandó zaj spektrumától,
- telepítési adottságoktól (védett objektum magassága, környező visszaverő-, vagy elnyelő felületek stb.),
egyéb (pl. meteorológiai) tényezőktől.