– A vidékfejlesztés legfontosabb célja az élhető vidék megteremtése, helyreállítása. Ehhez a helyieknek képeseknek kell lenniük a környezet adottságait, erősségeit és gyengeségeit figyelembe véve gondolkodni. Alapvető feltétel, hogy az emberek szeressenek vidéken élni, legyenek büszkék mindennapi környezetükre. Lehet akár feneketlen is a kassza, nem ér semmit a felhasznált pénz, ha nem sikerül megfelelő célokat kitűzni – hangoztatta Németh Tamás.
Hozzátette: mindehhez nélkülözhetetlen az iskoláztatás, a kis- és középvállalkozások helyzetbe hozása. Szóba jöhet például a mezőgazdaságra épülő feldolgozóipar vagy a helybéli értékesítés. Másutt más lehet az előrevezető út: az erdős térségekben például a fafeldolgozás adhat munkát és megélhetést a környékbelieknek. Jó példák szerencsére már vannak: Mórahalom térségében például sikerült a magyar kertészeti termékekre alapozva létrehozni egy termelői értékesítőszervezetet (TÉSZ), amely azóta is sikeresen működik.
Egyelőre azonban nincs könnyű dolguk azoknak, akik a kereskedelem vagy a feldolgozóipar területén szeretnének érvényesülni. Jelenleg ugyanis túlszabályozott a rendszer, túlságosan szigorú előírások szabnak irányt a mezőgazdasági termékek feldolgozásának, az üzletek működtetésének vagy éppen a konzervek előállításának.
– Nem arra kell törekedni, hogy laza előírások váltsák fel a mostaniakat, hanem arra, hogy a kettő között megtaláljuk az arany középutat, nagyobb teret engedve a vidéki vállalkozások fejlődésének – hangsúlyozta a főtitkár.
A természeti adottságokra építve fejlődhet az idegenforgalom is a kistérségekben. Átfogóan kell gondolkodni, különben hiába a férőhely, a vendégek ezt önmagában már nem díjazzák. A falusi turizmusban fantáziát látóknak azt kell szem előtt tartaniuk, milyen lehetőségeket hordoz magában az adott helyszín.
A vidékfejlesztésben a főtitkár szerint nagyon sok függ a helybéliektől: a helyi tanárok, tanítók, a kistérségi értelmiségiek tudásának, képességeinek hasznosításától, illetve attól, hogy meg tudják-e tartani ezeket a szakembereket. Nem mindegy, hogy a rendelkezésre álló pénzt jól vagy rosszul költik-e el. Felülről ezt nem lehet megoldani. Ha nincsenek hozzáértő, kitartó, a fejlesztést feladatuknak érző helyi vezetők, akkor ezt máshonnan képtelenség pótolni.