Vajon lehetséges-e, hogy ugyanaz a tárgy, amelyet egy afrikai törzs tagjai borotválkozásra és egy törökországi kozmetika finom szőrtelenítésre használ, egy új-zélandi és egy magyar játék is legyen egyben? A válasz igen.
A játékot, melyet hagyományosan kabátgombból készítenek, brúgattyúnak hívják, és azt is tudni lehet róla, hogy a magyar fiúk nagy szeretettel csavarták a lányok hajába, amiből aztán nagy nehézségek és hajveszteség árán lehetett csak kiszedni. A brúgattyún kívül a szentendrei skanzenből áttelepült játéktéren többek között méta, ördöglakat, karikahajtás és petrencésrúd is várta a játékos kedvű szigetlakókat.
Betérve a Hungarikum Faluba az az érzésünk támadhat, hogy a szervezők egyszerre két fajta helyszínt szerettek volna idevarázsolni. Az egyik egy hangulatos kistelepülésé, autentikus magyar muzsikával, népi ruhákba öltözött hagyományőrzőkkel. De ezzel egy időben a tér egyes részei mintha egy régi ház helységeit alkotnák: a konyhában túrós pulickát, kakastöke pörköltet, paprikáskrumplit fogyasztanak, az asszonyok kalácsot készítenek; a hálószobában, a tükör előtt szép lányok haját fonják, mellettük óriásbölcsőben óriscsecsemőt ringatnak. A teraszon virágot kötnek; az udvaron pedig egy méter magas székekről nézik a fáradt poharazók, ahogyan a többiek gólyalábaznak vagy egy „tandem léccel” a lábuk alatt próbálnak a füvön síelni.
Bár játékmester nincs, egy tájékozott kalauzunk mégis akad: a tizenöt éves Szeredi Soma személyében, aki éppen egy az ausztrál bennszülöttek által is használt zúgattyút mutat nekünk.
- Mikor a szél meglengeti őket, olyan hangot adnak ki, mint egy ragadozómadár. Kisebb madárfajtákat lehetett velük elfogni: a fák alsó ágait enyvvel bekenték, a madarak pedig a „ragadozó” hangja elöl menekülve rászálltak, és beleragadtak a ragadós folyadékba.
A játéktéren, a zúgattyún kívül, egy másik „madárhang-imitátor” is helyet kapott, amelyet egyszerűen madárnak vagy csicsergőnek hívnak. Soma ezt is megszólaltja nekünk, és megállapítjuk, valóban nagyon hasonlít a madárdalra. Hogy mi se maradjunk ki a kollektív mókázásból, kipróbáljuk a gúzsszúrót és a gúzsröptetőt is.
- A gúzsszúró egyszemélyes játék. Az ághoz kötözött gúzst felfelé kell lendíteni, azután megpróbálni az ággal alászúrni. A gúzsröptetőt már ketten játsszák, egyikük röpteti, a távolabb álló társnak pedig ugyanúgy, mint az előző játéknál, alá kell szúrnia.
Játék közben megérkezik Soma édesanyja, Szeredi Mária, aki a skanzen játékudvarát vezeti. Elárulja, gyermekei már ebbe a régi értékeket megőrizni akaró kis társadalomba születtek bele, s szerinte ez a hagyománytisztelő magatartás nem fog kiveszni az emberekből.
- Sokan az idősebbek közül, még mindig tanítják a családban a kicsiket a régi játékokra. A hagyományőrző tanárok, óvodapedagógusok pedig megismertetik a szabályjátékokkal a gyerekeket, és állandóan tartják a kapcsolatot egymással. Nagyon pozitív tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban: például, amikor középiskolások érkeznek a skanzenbe, előfordul, hogy rögtön elkezdenek métázni, anélkül, hogy el kellene nekik magyaráznunk a játékszabályokat. Vagy, amikor látom, hogy a lányok milyen büszkén, nőiesen viselik a népi ruhákat, szintén azt sugallja számomra, hogy biztosan nem fognak elveszni ezek a régi hagyományok.
Mellettünk két lány próbál gólyalábbal járni tanulni. Kiderül, Ausztriából, Tirolból jöttek, és most vannak először Magyarországon. A Hungarikum Falut nagyon szórakoztatónak, az embereket szeretetteljesnek találják, és mindössze csak annyit hiányolnak, hogy nincsenek mindenütt angolul is kiírva a játékszabályok. Katarina és Dominika a gólyalábazás előtt az ördöglakattal próbálkozott, ahogy mondják, sajnos sikertelenül.
A játéktéren a szigetelők kézi technikával készült játékokat próbálhattak ki. A szervezők szándékosan törekedtek az egyszerűségre: ezeket a játékokat így bárki, még a fiatalabb gyerkőcök is könnyedén elkészíthetik otthon. S hogy hazatérve a Hungarikum Faluból se feledkezzenek meg erről, a rendezők igyekeznek a legszabadabb hangulatot megteremteni számunkra itt, a szigetnyi játszótéren.
Hegedűs Gabriella
Fotó: Meggyesi Bálint
A fesztivál idején készült fotóink a Galériában gyűlnek folyamatosan!