Uniós támogatással megújul a faluközpont
Budajenő településközpontja, azaz a Kossuth Lajos utcai buszmegállók közötti szakasz: a pincesor, templom és óvoda előtti közterületek teljes megújítása megtörténik 2009 nyarán.
A tervezett munkák: az Óvoda köznél lévő gyalogátkelőhelynél és a Petőfi Sándor utcai buszmegállóknál kialakítandó új gyalogátkelőhelynél forgalomlassító szigetek építése, új buszöblök alakítása, egyben minden buszmegállóba korszerű fedett váró építése, egy vizesblokk épület építése, a pincesor előtti árok lefedése, az óvodától a pincesor végéig tartó terep és zöldfelületi rendezés, díszburkolat építés, utcabútorok (padok, ülőkövek, 3 kút, játszóeszközök, kerékpártárolók, hulladékgyűjtők, stb.) elhelyezése, dísz- és közvilágítás átépítése, valamint 30 db fa, 440 cserje és 600 évelő kiültetése.
Az épített örökségünkhöz méltó környezetben kialakított közösségi térben tarthatjuk meg ezután ünnepeinket, rendezvényeinket. A településünkre látogatók, és átutazók értékeinket kiemelő, szép és rendezett környezet emlékével hagyhatják el falunkat.
A „Komplex építészeti-zöldterületi településközpont Budajenőn műemléki és védett örökséghez méltó környezetben” projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával, az Új Magyarország Fejlesztési Terv Közép-Magyarországi Operatív Program Pest megyei településközpontok fejlesztése – Kisléptékű megyei fejlesztések keretében nyújtott támogatással valósul meg.
A támogatás mértéke 89 304 133 forint.
*
Jön a metró Budaörsre...
Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere üdvözli a Főpolgármesteri Kabinet döntését, miszerint ideiglenesen elhagynák a 4-es metró II. szakaszán a Dózsa György úti és a Róna utcai állomás megépítését, az így megtakarítható pénzt pedig a vonal budaörsi virágpiacig történő meghosszabbításának előkészítésére költenék.
Wittinghoff Tamás szerint végre egy ésszerű döntés született a 4-es metró építésével kapcsolatban. Mint ismeretes Budaörs városa, a XI. kerület és az agglomeráció érintett települései hosszú évek óta sürgetik, hogy az új metró vonalát hosszabbítsák meg legalább a budaörsi virágpiacig. Ha a projekt megvalósulna, akkor több százezer ember kapna lehetőséget arra, hogy a környezetterhelő személygépkocsi használat helyett metróval utazhasson be a városba. Ezzel enyhülnének azok, a néha már elviselhetetlen dugók is, amelyek az M7-es autópálya bevezető szakaszánál alakulnak ki.
Budaörs Város Önkormányzata minden segítséget megad ahhoz, hogy a tervekből mihamarabb valóság legyen.
Természetesen egy metróállomás megépülése a virágpiacnál, számtalan megoldásra váró problémát is felvet. Elegendő P+R parkolót kell létesíteni a környéken, és olyan új buszjáratokat kell beállítani, amelyek idáig szállítják az agglomeráció településeiről az utazókat. Ezek a gondok azonban eltörpülnek a nyereség mellett, amelyet az a 4-es metró megépítése jelent majd.
*
Kizárólagos önkormányzati tulajdonban a Sándor‒Metternich-kastély
Az elmúlt két évtizedben a biatorbágyi önkormányzat mintegy százmillió forintot fordított a Sándor-Metternich-kastély tulajdoni viszonyainak rendezésére. Az utolsó, még részben magánkézben lévő 110 helyrajzi számú ingatlan tulajdonba vételéről a biatorbágyi képviselők legutóbbi, júliusi ülésükön döntöttek.
Azzal, hogy a képviselő-testület elfogadta a javaslatot, végre lezárult az évtizedek óta tartó tulajdonrendezési vita.
Az első kézzel fogható előnye a folyamat lezárásának, hogy ősszel az önkormányzat jóval nagyobb eséllyel indulhat a településközpontok rehabilitációjára kiírandó pályázati támogatásért.
A kastélyt már a XIX. században is többször felparcellázták, átépítették. A számos helyrajzi szám a XX. század második felében átszámozással alakult ki. A kialakult nehezen átlátható korábbi viszonyokat jól mutatja az a történet, hogy a területen található római katolikus templom ugyan műemléki védelem alatt állt, a bejegyzés azonban hiányzott a műemléki nyilvántartásban...
Az épületben közvetlenül a háború után termelőszövetkezet működött, és az új funkciónak megfelelően alakították át az egyes helyiségeket. A nyolcvanas években ugyan megkezdődött a kastély műemléki vizsgálata, az ingatlannyilvántartások alapján azonban már nem lehetett tisztázni a tulajdonjogot. Nyilván ez a tény is azt készítette elő, hogy végül az épületegyüttes kikerült az országos jelentőségű műemlékek kategóriájából. Az önkormányzat ekkor igényelte meg a korábbi állami tulajdont, a termelőszövetkezettől pedig 80 millió forintért vásárolta meg a téesz ingatlanokat.
Az egyik szárnyban az 1956/57-es tanévtől működik az általános iskola, amelyen azóta többszöri felújítást végeztek. A kastély építészettörténeti kutatásáról szóló tanulmány vizsgálatai szerint az üresen álló és korábbi szövetkezeti épületrészek műszaki állapota rendkívül leromlott. A BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszéke 2008-ban készített átfogó elemzést a Sándor-Metternich kastélyról.
A tudományos dokumentáció az épületegyüttes felmérésén kívül a jövőbeni hasznosíthatóságra is javaslatot tesz: az elkülönülő épületszárnyak lehetővé teszik a lakó- szállodai, teázó-kávézó, éttermi, előadótermi és koncert-rendezvénytermi hasznosítást. És bár az épületegyüttes teljes felújításáig még hosszú időnek kell eltelnie, rendezett tulajdoni viszonyok nélkül a komolyabb tervezés elképzelhetetlen.
Ez a feltétel a testületi döntéssel valósult meg, hiszen a Sándor -Metternich -kastély épületegyüttese - a katolikus templom kivételével, mely egyházi tulajdon - hosszú évtizedek után kizárólagosan a biatorbágyi önkormányzat tulajdonába került.
*
IDESÜSS Budaörs
Teljes egészében megújult idén a Budaörs Napja rendezvény: IDESÜSS - Budaörs Napja 2009 néven az évek óta megszokottnál jóval gazdagabb, színesebb és kreatívabb programokat kínált.
A szervezők a "megújítani és megőrizni" szemlélet jegyében igyekeztek olyan, egynapos programot összeállítani a „főutca bulira", ahol mindenki kedvére válogathatott a különböző kikapcsolódási és szórakozási lehetőségek között.
A délelőtti és a kora délutáni programok középpontjában leginkább a gyermekek és a családok álltak, míg délutántól estig számos zenei műfaj szórakoztatta a közönséget. Este az elmaradhatatlan tűzijáték után a táncolni vágyók is kiteljesedhettek a fergeteges utcabálon.
Az Idesüss- Budaörs Napja programjai köré szerveződött az a budaörsi ünnepségsorozat, mely igazán méltó módon igyekezett megünnepelni Budaörs és Bretzfeld között húsz éve fennálló testvérvárosi kapcsolatot.
„Ritka az olyan testvérvárosi kapcsolat, mint amilyen Bretzfeld és Budaörs között szövődött az elmúlt évek során. Ennek a viszonynak ugyanis annyira mély emberi, történelmi és érzelmi gyökerei vannak, amelyek általában nem jellemzik a testvérvárosi együttműködéseket" - foglalja össze e kapcsolat sajátosságát Wittinghoff Tamás polgármester a testvérvárosi kapcsolat húsz éves évfordulója alkalmából létrehozott honlap bevezetőjében.
Nos igen, nem árt tudni: önálló honlapja is van a húsz éves évfordulónak, ahol nem csak a programokról, az együttműködés különböző állomásairól tájékozódhatnak az érdeklődők, hanem több száz fotón is végigkísérhetik az elmúlt húsz esztendő közös eseményeit. (www.bb20.eu)
A bretzfeldi vendégek -mintegy százfős delegáció - augusztus 28-án érkeztek Budaörsre. A városháza vezetői mellett a Lyra Dalkör és a Budaörs-Bretzfeldi Baráti Társaság köszöntötte a testvérvárosi ismerősöket. A három napos itt tartózkodásuk során több olyan rendezvény és program volt, melyek a város lakói előtt is nyitottak.
A 2009-es év városi rendezvénysorozatának túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a fénypontja volt az augusztus 28-30-a közötti időszak.
*
Tóparki fejlesztések Törökbálinton
A TóPARK városközpont neve biztosan ismerősen hangzik a régiónkban élőknek, ugyanis Közép-Európa egyik legnagyobb ingatlanfejlesztésének vagyunk „házigazdái”. A beruházás háza tájáról folyamatosan jó hírek érkeznek, más ingatlanfejlesztésekkel ellentétben náluk jól halad az építés és bérbeadás, sőt, júniusban megtörtént a hivatalos alapkőletétel is.
Mindez a környékben élők számára több ezer munkahelyet, szórakozási- és vásárlási lehetőséget, s nem utolsó sorban egy vadonatúj, 21. századi intermodális közlekedési csomópontot is jelent.
Az autópályán elhaladva jól látszik a jellegzetes, lila zászlókkal körbekerített terület, ahol a TóPARK épül. Aki nem tudná, ez a beruházás nemcsak hazai léptékkel számít óriásinak, hanem Közép-Európa egyik legnagyobb volumenű ingatlanfejlesztéseként tartják számon, amely a becslések szerint 450 milliárd forintból épül fel.
Június elején lezajlott a fejlesztés első ütemének alapkőletétele is, megnyitották a kapukat az érdeklődők előtt. Amit most láthattunk, az a 28 hektáron megépülő irodaházak, üzlethelyiségek és sétálóutca épülése. Összehasonlításként elmondták, hogy a Párizsi utca névre keresztelt passzázs hossza megegyezik a Váci utcával az Erzsébet híd és a Vörösmarty tér között. Ki gondolná, hogy az autópályákról nézve nem is olyan nagy terület, valójában ilyen óriási, szám szerint 180 hektárnyi, tehát közel akkora, mint Monaco.
Az első ütem pedig csak a kezdet, a teljes városközpont 2020-ra készül el. A TóPARKba költöző cégek több ezer munkahelyet kínálnak majd a régióban élőknek, vagyis ezután nem feltétlenül kell Budapestre járni egy-egy nívós munkahelyért, sőt maga a TóPARK üzemeltetése is rengeteg álláslehetőséget jelent majd a számunkra néhány éven belül.
S ami még különösen jó hír a környékbeliek számára, az a Budai Intermodális Központ felépülése, amelyhez a TóPARK ingyenesen ajánlotta fel a körülbelül 10 hektárnyi területet. Ennek felépülését egyébként a Törökbálinti önkormányzat kezdeményezte és koordinálja, a TóPARK pedig szakmai partnerként segíti a továbbiakban a felépülését. Modern vasútállomás, kulturált, tiszta elővárosi vonatjáratok, új és sűrűn járó buszok, kerékpár- és segway kölcsönző és több ezres parkolóhely készül itt el.
A városközpont megnyitásáig már nem kell sokáig várni, 2010-től ugyanis folyamatosan adják át az egyes ütemeket. A TóPARKot egyébként már most is lehet látogatni és élvezni, ugyanis a területén található Törökbálinti-tavat és partját az elmúlt hónapokban kitakarították, rendbe tették, és ma már egy gyönyörű sétányon lehet végigsétálni a part mentén.
*
Egyetemi város is lehetne Budaörs – riport Wittinghoff Tamás polgármesterrel
Budaörs első emberével, Wittinghoff Tamással készítettünk riportot. Beszélgetésünket visszaemlékezéssel kezdtük, de szó esett Budaörs jelenlegi problémájáról, gazdasági sikerének okairól, és jövőképéről is, beleértve a tömegközlekedést, és a termálvíz kérdését is.
- Milyen volt Budaörs, amikor polgármester lett, és milyen célkitűzésekkel vágott neki a megbízatásának? – bár tudjuk, ez nagyon rég volt. (a teljes riport a csatolmányban olvasható!)
- Igen, válaszolhatnám, hogy már nem is emlékszem, de ez nagyon olcsó válasz lenne. Akkor azért még elég más időket éltünk, egészen más volt a politikai hangulat Magyarországon. A rendszerváltás előtti időkben is nagyon jó kapcsolatom volt már az úgynevezett demokratikus ellenzéki, értelmiségi réteggel, és nagy szimpátiával néztem a tevékenységüket, és óvatos távolságtartással a szakmám területén próbáltam a segítségükre lenni. Nem terveztem, hogy politikával fogok foglalkozni. Az ország tele volt várakozással, de ehhez hiányoztak az új politikusok, de még az önkormányzatiság keretei is. A város jellege is egészen más volt, – ezen ma talán sokan megsértődnek, – de Budaörs egy túlméretezett falu volt, ahová leraktak egy lakótelepet, és így vált várossá. Ehhez a városhoz akkor viszont sem intézményhálózat, sem a közműhálózat nem társult, nem voltak kereskedelmi és vendéglátó egységek, így Budaörs egy nagy alvóváros lett. Az országgyűlési választásokon nem szívesen vállaltam képviselőséget sem, bár bennem volt a szándék, hogy a közösségért dolgozzak. Később 91-ben már nem tudtam elmenekülni a feladat elől, elvállaltam a polgármesterséget 33 évesen, de meg kell hogy mondjam, nagyobb volt az ijedtség, mint a büszkeség.
A városban fejletlen volt az infrastruktúra, megoldatlan a tömegközlekedés és sok helyen még ivóvíz sem volt. A mostani Auchan és Tesco területén nádas volt és mocsár, autópályakapcsolat nélkül, a benzinkút mögött lehetett kiosonni a városból. A régi kétsávos felüljáró állt csak rendelkezésre, amit kétévente felújítottak, hogy ne omoljon össze. Az autópálya építésekor még se a hangvédelem, se a környezetvédelem nem volt szempont. A város anyagi helyzete is egészen más volt, akkor a költségvetésünk 900 millió, az adósságunk 300 millió forintot tett ki, sokszor napi problémákkal küzdöttünk.
- Hogyan alakult ki Budaörs jelenlegi arca?
A város településpolitikáját az elmúlt években jelentősen meghatározták a lehetőségei, az autópálya közelsége. Bár nem volt túl szerencsés, hogy egy autópálya kettévágja ezt a települést, más szempontból mégis egy olyan lehetőség volt, amit muszáj volt kihasználni, élni kellett a lehetőséggel. Új dolgot nem kellett kitalálni, csak alkalmazni a nyugat-európai városok mintájára, hogy a főváros bevezető szakaszánál kereskedelmi szolgáltató létesítményeknek, beruházóknak biztosítsunk helyet. Ha ezt mi nem tettük volna, mögöttünk éltek volna a lehetőséggel. Véleményem szerint a főváros akkor rosszul gazdálkodott ezzel a lehetőséggel. Mindezt úgy szerettük volna megvalósítani, hogy a kettéosztott település, és a környező települések feltárhatóságát, és kapcsolódását is biztosítsuk, ennek érdekében épültek a felüljárók is. A kérdés akkor az volt, hogy üljünk a nádasban, és számolgassuk az autókat, vagy pedig hasznot húzzunk ebből a lehetőségből.
Eredménynek tartom mindemellett, hogy az évek során kialakult épületek, és a hangvédő fal hatására csökkent az autópálya környezeti terhelése, beleértve a zajszintet is, annak ellenére, hogy a forgalom jelentősen nőtt.
Forrás: Budaörsi HVI